Miért van az, ha valami bajunk van, mélyponton vagyunk, netalán valami tragédia történt velünk, ráadásul még olyasvalakivel találkozunk, aki negatív, lehúz, panaszkodik, sőt még energiát szív(na) tőlünk. Hallgatjuk a panaszáradatát valami "semmiségről", amitől ő teljesen kész van és fogalma sincs, hogy nekünk nagyságrendekkel nagyobb nehézségeink vannak. Ez persze relatív, mint az a bizonyos hajszál esete, azaz van olyan ember, aki kis dolgoktól is pánikba esik, más meg sorsfordító tragédiák után is feláll, de nyilván az emberek más-más teherbírásúak. A baj csak az, hogy ha már úgyis össze vagyunk zuhanva, mondhatni magunk mellé estünk, akkor jó lenne inkább olyasvalakivel összefutni, aki bátorít, biztat, feltölt jó sok energiával és esetleg még segít is kijutni a gödörből.......na itt lóg bele a kezünk a bilibe és riadunk fel csodás álmunkból.
A dolgok nem így működnek. A hasonló a hasonlót vonzza. Tehát mi, ha le vagyunk eresztve, mint a biciklibelső és világvégi hangulatban vagyunk, minimum egy hasonló indiszponált alakot tudunk bevonzani, de ha "jobban" működtejük a vonzás törvényét, frankón bevonzunk egy energiavámpírt. (gondolom, tudjátok, kik ők, ha nem, nyugodtan kérdezzetek, tudok mesélni.... ;-)
Amikor az életed káosz, a boldog és kiegyensúlyozott emberek rendszerint elkerülnek téged. Ők a vidám és kiegyensúlyozott emberek társaságát keresik.” (Andrew Matthews)
Szóval nekünk kell magunkat gatyába rázni, nem fog a Jóisten lekászálódni a felhők közül, hogy kisegítsen bennünket a saját magunk ásta gödörből. Elvégre ahhoz se kértük senki segítségét......Ezeket a nem túl kedves szavakat is a fent említett Andrew Matthews-tól idéztem, akinek a könyvei segítenek az embernek észhez térni, ha esetleg arra vetemedne, hogy bárki mást szeretne okolni a saját helyzetéért.
Sokan nem is szeretik beszólogatós stílusáért, pedig én is azon a véleményen vagyok, hogy ha szétesőfélben vagyunk, az segít a leginkább, aki felráz és azt mondja, hogy "szedd már össze magad az Istenért, csak nem gondoltad ennyi évesen, hogy az élet nem habostorta, kapirgáld össze a saját belső erődet és húzd ki magad a gödörből, mert nem fogja más. Vagy valami ilyesmit..... :-)
Münchausen is a saját hajánál fogva húzta ki magát a gödörből, mutatott rá nagymamám, amikor azon keseregtem anno, hogy ki fog vajon segíteni rajtam.
Azt is meg lehet figyelni, ha mi tapasztaljuk, hogy egy ismerősünk, barátunk, családtagunk, aki fontos számunkra és ezért segíteni szeretnénk neki, ha baj éri, sok esetben ellenkező hatást érünk el nála. Kioktatásnak érezheti vagy okoskodásnak, holott csak a tapasztalat beszél belőlünk, ha átmentünk már hasonlón. Szóval azt a tézis is igazoltuk ügyesen, hogy csak azon lehet segíteni, aki maga is akarja, aki akar változtatni a gondolatain és érti, tudja, érzi, hogy belül, benne van a probléma, ha folyton baja van másokkal.
Ez persze hosszú út és nehéz, a felismerés, hogy mi magunk vagyunk a felelősek, szinte teherként nehezedik ránk, de utána már a felszabadulás érzését hozza.
A. Matthewstól egy jó kis "beolvasás" nekünk ilyen esetekre:
"Szeretnéd tudni az örök nyomorúság receptjét? Íme:
a.) Gondold ki, hogy a világnak milyennek KELLENE lennie.
b.) Alkoss szabályokat arra, hogy az embereknek hogyan KELLENE viselkedniük.
b.) Alkoss szabályokat arra, hogy az embereknek hogyan KELLENE viselkedniük.
Aztán, amikor a világ nem engedelmeskedik, akkor mérgelődj nagyokat!"
Hát nem egy babusgatós típus.......
Az egészséges emberi kapcsolatok nem is a sajnálatra épülnek. És ki szereti, ha sajnálják! Arra törekedjünk minden erőnkkel, hogy megtartsuk a megfelelő energiaszintünket, ne sopánkodjunk és ne is hallgassuk mástól sem. És lépjünk túl a fájdalmainkon, akármennyire nehéznek is tűnik. Vegyük elő a humorérzékünket, sok mindenen átsegít, higgyétek el! Andrew Matthews is azért lopta magát a szívembe, mert humoros, érzelmekkel motivál, de nem szépít, megmondja a frankót. Mint Csernus Imre. Aki bírja, annak használ. Ha túl akarsz élni, bírni kell!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hozzászólok: