Gyakran azzal kell szembesülnünk, hogy nincs semmi általános, konkrét jótanács az élet nehézségei közepette, ami segít a jelenlegi problémánk megoldásában......Pedig probléma van, sőt egyre több. És ott állunk egyedül, nem tudjuk, kihez fordulhatnánk, ki tudna valami olyan konkrét tanácsal szolgálni, amitől azonnal megszabadulhatunk a gyötrő érzésektől, amitől megkönnyebbülhetünk. Mindenképpen kontrollálni kell magunkat, arra kell törekedni, ne zuhanjunk a z érzelmi skálán, önszuggesztióval előhúzhatjuk a talonból, a tudatalattinkból, a jobb agyféltekénket használva a harmadik szemre csapva (homlok közepén elhelyezkedő harmadik szem csakra) a korábban innen-onnan (olvasmányainkból, filmekből, nagyanyáinktól, esetleg színvonalas magazinokból, a netről:) hallott, olvasott, látott okosságokat és hirtelen beugrik, (remélhetőleg, de stressz esetén általában így van) mit is alkalmazzunk jelen helyzetünkben. A jó technika ugyebár egyénileg változó, nem jön be mindenkinek ugyanaz az a módszer, mindenki maga tapasztalja ki, rajta mi segít, mi okoz neki lelki megnyugvást.
Ami azonban bárkinek használ, két gyakorlati technikai módszer, azonnali segítség lehet idegállapotunk lenyugtatására.
Ki kell próbálni, de garantáltan hatékony, biológiailag és pszichológiailag alátámasztott tényeken alapszik.
Bagdy Emőke tanította anno és nemrégiben láttam egyik előadásában és eszembe jutott. Az idegrendszerünk önmagától végzi el a lazítást a gyakorlat hatására, ami a következő: állásban megfeszítjük testrészeinket alulról felfelé, láb feszít, törzs feszít, váll leszorít, leenged, karok feszítenek, ökölbe szorít, alkar felemel, öklök a vállnál, a karokat magunkhoz szorítjuk, nyak feszít, arc izmai feszítenek és minden izmot, amit képesek vagyunk feszítsük........így maradni néhány másodpercig, majd elengedni hirtelen egyszerre az egészet. Ezzel a durva beavatkozással az izmokba, becsaphatjuk az idegrendszert, amely erre azonnali lazítással reagál. Amire mi egyébként képtelenek lennénk, mert annyira idegesek vagyunk.
A másik gyakorlat is idegrendszerünk becsapásán alapszik, a finommozgásokat szabályozó idegpályáinkat blokkolhatjuk vele. A szorongást márpedig ez - a tanult finommozgásokért felelős - idegrendszeri struktúra szabályozza. (hihetelenül hangzik, de így van). A másik idegpályánk a nagyívű mozgásokat koordinálja és a kettő nem tud egyszerre működni, tehát ha az egyiket működtetjük, a másikat blokkoljuk. Vagyis: ha pl. hadonászunk a karjainkkal, malomszerű mozdulatokat végzünk össze-vissza, kalimpálunk, ugrálunk, azaz erőteljes mozgást végzünk, azzal a másik pályát, amely a finommozgásokat szabályozza már blokkoltuk is! Ez tök jó, mert így azonnali elterelő hadműveletünkkel lenyugtathatjuk háborgó lelkünket, a szorongásunkról elfelejtkezik az idegrendszerünk (elvégre a nagyívű mozgásunkra kell koncentrálnia) és már le is nyugodtunk egy időre. A másik jó hír, hogy bármikor megismételhető ez a lájtos elterelő hadművelet és nincs mellékhatása. ;-))
Legközelebb a lelki útmutató gondolatokról lesz szó, ami hosszabb távú nyugalmat jelenthet, de azt is gyakorolni kell, csak nem kézzel lábbal, hanem belsőleg. Addig is gyakoroljuk a helyi érzéstelenítést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hozzászólok: