Érjük el, hogy megnyugodjunk! :-)

Sokan ott követik el a hibát, hogy másokhoz kötik ezt az érzést, mások viselkedésétől, reakcióitól teszik függővé, hogy jól érzik-e magukat. Pedig a nyugalom is és sok más dolog is belül van, bennünk. Minden a fejben kezdődik,  azaz a gondolatainkban kell keresnünk a megoldást!

Lelki nyugalmunk érdekében próbálkozzunk különböző módszerekkel, mert semmi nem olyan fontos,  mint hogy az érzelmi skálán magasan helyezkedjünk el és fölfelé tartsunk. 

Van, aki a párnapüfölésre esküszik..... :-) A gyakorlati nyugalom azonnali eléréséhez az előző bejegyzésben írtam két jól bevált módszert, de valóban sok pszichológiai tanulmány említi a párnapüfölést is, mivel a magunkba fojtott feszültség levezetése éppoly fontos, mint a kiegyensúlyozott lelkiállapot megtartása. A kettő össze is függ természetesen. Olyan soha nincs, hogy ne mozduljon ki  a nyugalmi görbénk, normál esetben kicsik a kilengések és visszatérnek a kiegyensúlyozott pozícióba, amint megoldottuk a problémát. A baj akkor van, ha a kimozdulás túl nagy mértékben tér el az alap hangulattól (a normális, kiegyensúlyozott lelkiállapotra értve) és tartósan marad lenn.
Ámbár a pozitív irányba való kimozdulás túlzott mértéke sem  ideális, itt is érvényes az a szabály, hogy az arany középút a helyes, sem negatív, sem pozitív irányba nem kívánatos a túlzott eltérés. Mindannyian ismerünk szélsőségesen megnyilvánuló embereket ugye? Az én kérek elnézést fílingre gondolok ;-)  biztos tapasztaltatok már ti is ilyet, hiszen a  heves (túlzott) érzelmi megnyilvánulás is meghökkentő olykor egy kívülálló számára, az is lehet eltérés a normálistól. (Persze ez is egyénfüggő, mentalitástól függ, nem lehet mindenkire igaz általánosítást találni, de most vegyük a többséget:)

"egy rohanó világban az ember nyugodtan rohanjon, ne izgatottan" -írja könyvében  Fiáth Titanilla, Heller Ágnes, Popper Péter, Réz András. A könyv címe: Hová tűnt a nyugalom?, alcíme: Félelem, szorongás, pánik.

"Nincs élet félelem nélkül. Vannak ugyanis igazi veszélyek, amelyektől a félelem megvéd minket. Élni segít. S vannak irreális félelmek is, amikor veszélyeztetve érezzük magunkat, holott semmi rossz nem fenyeget. Ilyenek például a fóbiák, amelyek csak nehezítik az életet. Legalább ezektől próbáljunk megszabadulni." - írják ők, az igazi tudósai a témának, tehát érdemes odafigyelni intelmeinkre, fogadjuk meg a tanácsaikat. És mint tudjuk, csak az alkalmazott tudás ér valamit, ne csak gondolkodjunk ezekről, csináljuk, valósítsuk meg. Önszuggesztióval, bármi módon, csak érjük el a nyugalmi állapotot, vagy legalábbis közelítsünk felé! 

A stressz, pontosabban fogalmazva a folyamatos testi és/vagy lelki feszültség zaklatottá vagy lehangolttá teszi az embert, teljesítményét rontja, kapcsolatait aláaknázza.

Önmagunk lenyugtatására néhány megoldási lehetőség:

• engedjük el félelmeinket, el is dobhatjuk jó messzire ;-)
• engedjük el gátló gondolatainkat, hagyjuk eltávozni belőlünk :-) tudatosan figyeljünk gondolatainkra- akár minden percben - és azonnal javítsuk pozitívra negatív gondolatainkat!
• hallgassunk zenét (persze ami tetszik nekünk:) és ha egyedül vagyunk, még hangosan énekelhetünk, sőt táncolhatunk is
• menjünk levegőre, sétáljunk, lelegezzünk mélyeket, szívjuk be, illetve engedjük be testünkbe a természetes D-vitamint :) Nézegessük a virágokat, madarakat, mélyedjünk el a természet tökéletességében és gondoljunk arra, mi is része vagyunk ennek, tehát tökéletesek vagyunk és különlegesek úgy, ahogy vagyunk! 
• válogassuk meg, mit eszünk, iszunk, ne mérgezzük szervezetünket
• mantrázzunk számunkra szimpatikus gondolatokat. (pl. erős vagyok, meg tudom oldani, sikerülni fog, biztos vagyok magamban, hiszek a saját erőmben, stb.)
• ne arra koncentráljunk, hogyan szabaduljunk meg a negatív érzelmektől, hanem hogy megtaláljuk azt a dolgot/módszert, amitől perpillanat jól/jobban érezzük magunkat
• cselekedjünk!!! Valamit csinálni, kimozdulni a komfort-zónából (nem repül a sült-galamb ;-)
• az energiánkat tudatosan a pozitív elmozdulás érdekében használni, és csakis arra! :-)
• ne törődjünk másokkal, ne hasonlítgassuk magunkat senkihez! :-) Ők sem jobbak mindenben, valamit mi tudunk jobban ;-)
• fejlesszük önbizalmunkat, erősítsük önbecsülésünket, szeressük magunkat! :-)
• kössük le magunkat alkotó tevékenységgel (a főzés vagy takarítás is lehet az! De a kertészkedés, a kézimunkázás, az olvasás, pl. a blogomé :-). Ha elérünk valamit, létrehozunk valamit, az biztosan erősíti az önbizalmunkat!

• szüntessük meg, de legalábbis kerüljük el azokat a dolgokat, személyeket, helyeket, amelyek frusztrálnak, lehúzzák az energiánkat, legyünk egy kicsit önzők! Törődjünk magunkkal, és ha tartósan jól érezzük magunkat, a dolgok maguktól is beindulnak! :-))

Remélem tudtam segíteni, bár nem teljes a sor, de ha bárkinek van egyéb ötlete, saját tapasztalata, jó tanácsa azok számára, akik lelki problémával küzdenek, ossza meg velünk! Mindenkinek meg kell vívnia  a saját harcait, de mások segítségével könnyebbé tehető, néha már az is segít, ha beszélhet róla az ember. A hangosan gondolkodás is beindíthatja a helyes szemléletet a fejünkben, mert ugye minden ott kezdődik! :-)

A stresszkezelésről olvashattok a Tündérligetben is, ajánlom minden nyugalomra vágyónak Tina blogját is!

Kíváncsi vagyok a véleményedre. Ide írhatod :)

Lazítás perpillanat, azonnali segítség stressz ellen

Gyakran azzal kell szembesülnünk, hogy nincs semmi általános, konkrét jótanács az élet nehézségei közepette, ami segít a jelenlegi problémánk megoldásában......Pedig probléma van, sőt egyre több. És ott állunk egyedül, nem tudjuk, kihez fordulhatnánk, ki tudna valami olyan konkrét tanácsal szolgálni, amitől azonnal megszabadulhatunk a gyötrő érzésektől, amitől megkönnyebbülhetünk. Mindenképpen kontrollálni kell magunkat, arra kell törekedni, ne zuhanjunk a z érzelmi skálán, önszuggesztióval előhúzhatjuk a talonból, a tudatalattinkból, a jobb agyféltekénket használva a harmadik szemre csapva (homlok közepén elhelyezkedő harmadik szem csakra) a korábban innen-onnan (olvasmányainkból, filmekből, nagyanyáinktól, esetleg színvonalas magazinokból, a netről:) hallott, olvasott, látott okosságokat és hirtelen beugrik, (remélhetőleg, de stressz esetén általában így van) mit is alkalmazzunk jelen helyzetünkben. A jó technika ugyebár egyénileg változó, nem jön be mindenkinek ugyanaz az a módszer, mindenki maga tapasztalja ki, rajta mi segít, mi okoz neki lelki megnyugvást.

Ami azonban bárkinek használ, két gyakorlati technikai módszer, azonnali segítség lehet idegállapotunk lenyugtatására.  

Ki kell próbálni, de garantáltan  hatékony, biológiailag és pszichológiailag alátámasztott tényeken alapszik.

Bagdy Emőke tanította anno és nemrégiben láttam egyik előadásában és eszembe jutott.  Az idegrendszerünk önmagától végzi el a lazítást a gyakorlat hatására, ami a következő: állásban megfeszítjük testrészeinket alulról felfelé, láb feszít, törzs feszít, váll leszorít, leenged, karok feszítenek, ökölbe szorít, alkar felemel, öklök  a vállnál,  a karokat magunkhoz szorítjuk, nyak feszít, arc izmai feszítenek és minden izmot, amit képesek vagyunk feszítsük........így maradni néhány másodpercig, majd elengedni hirtelen egyszerre az egészet. Ezzel a durva beavatkozással az izmokba, becsaphatjuk az idegrendszert, amely erre azonnali lazítással reagál. Amire mi egyébként képtelenek lennénk, mert annyira idegesek vagyunk.

A másik gyakorlat is idegrendszerünk becsapásán alapszik,  a finommozgásokat szabályozó idegpályáinkat blokkolhatjuk vele. A szorongást márpedig ez - a tanult finommozgásokért felelős - idegrendszeri struktúra szabályozza. (hihetelenül hangzik, de így van). A másik idegpályánk a nagyívű mozgásokat koordinálja és a kettő nem tud egyszerre működni, tehát ha az egyiket működtetjük, a másikat blokkoljuk. Vagyis: ha pl. hadonászunk a karjainkkal, malomszerű mozdulatokat végzünk össze-vissza, kalimpálunk, ugrálunk,  azaz erőteljes mozgást végzünk, azzal a másik pályát, amely a finommozgásokat szabályozza már blokkoltuk is! Ez tök jó, mert így azonnali elterelő hadműveletünkkel lenyugtathatjuk háborgó lelkünket, a szorongásunkról elfelejtkezik az idegrendszerünk (elvégre a nagyívű mozgásunkra kell koncentrálnia) és már le is nyugodtunk egy időre. A másik jó hír, hogy bármikor megismételhető ez a lájtos elterelő hadművelet és nincs mellékhatása. ;-))    

Legközelebb a lelki útmutató gondolatokról lesz szó, ami hosszabb távú nyugalmat jelenthet, de azt is gyakorolni kell, csak nem kézzel lábbal, hanem belsőleg. Addig is gyakoroljuk a helyi érzéstelenítést!    

Kíváncsi vagyok a véleményedre. Ide írhatod :)

Dícséret, gratuláció, kedvesség, szeretet kifejezése

Valami szöget ütött a fejembe tegnap!

Úgy kezdődött, hogy tegnap este egy "ismeretlen" hölgy - egy kisvárosi rádió műsorvezetője - emilben gratulált nekem a bloghoz. Nem volt semmi áradozás, csak egyszerűen elismerését fejezte ki, tetszést nyilvánított, megdicsért. Egy mondattal. 

Előző héten egyik blogtársam díjat küldött nekem, és már előzőleg is jeleztek néhányan, hogy olvasható, amit írogatok........ Jól esett és mentem tovább......

De ez a tegnapi eset megállított egy pillanatra. Az jutott eszembe, vajon eleget dícsérjük egymást mi emberek? Mármint a szeretteinket, családtagjainkat, ismerőseinket, háziállatainkat, kollégáinkat, barátainkat, szomszédainkat, a szomszédaink gyerekeit, a sajátjainkat,  a postást vagy  a fűszerest? Hogy miért? 

A szeretteinket, hogy szeretnek bennünket és hogy mi szerethetjük őket; 
a családtagjainkat, hogy nem élünk egyedül és nem üres lakásba megyünk haza és főként azért, hogy megtanítanak elfogadni másokat a hibáikkal együtt és a feltétlen szeretetre tanítanak minket;
az ismerősöket, hogy vannak nekünk és számon tartanak minket;
a háziállatainkat, ha mégis egyedül élnénk és üres lakásba mennénk haza,  boldoggá tesz azzal, hogy  ő kaparja örömében az ajtót, a puszta jelenlétünk elég neki;
a kollégáinkat, hogy megtanítanak alkalmazkodni, tűrni, békákat nyelni és emészteni, közben pénzt keresni;
a barátainkat, akik ismernek és mégis szeretnek és akiket megnyugtatunk azzal, hogy beismerjük nekik hibáinkat,
a szomszédainkat, mert adnak kölcsön mondjuk sót, ha otthon elfogyott és takaríthatjuk a füvünket az ő kutyája után is és ez ráébreszt, mekkora szerencse, hogy van házunk és füvünk;
a gyerekeiket, mert szépek és a hibáikat nem ismerjük;
a saját gyerekeinket, mert olyan kis helyesek, és még ha ismerjük is a hibáikat, önmagukért szeretjük őket, a mi testünk és vérünk és magunkat látjuk bennük és az élet csodái, és minden pillanatban elgyengülünk, ha rájuk nézünk és nincs is kockafejük,;
a postást, hogy helyünkbe hozza a gépjárműadót és  rájövünk, milyen jó, hogy van kocsink;
és a boltost, hogy megdicséri a frizuránkat vagy mi megdicsérhetjük az övét. (Az én boltosom speciel kopasz, de mindig van egy kedves szava:)

És persze ne feledkezzünk meg az idegenekről sem........ők a potenciális ismerősök, akikre szükségünk van, elvégre társas lény az ember és az ismerősökké vált idegenekkel van tele a világ. Ma, az internet világában a Föld bármely pontján bármikor szerezhetünk új ismerősöket és már nem vagyunk egyedül. Szóval legyünk hálásak az idegeneknek, hogy megdicsérnek ismeretlenül és kíváncsiak ránk és hogy megismerhetjük őket, meg ilyesmi.......

Tehát azt gondoltam, gyakran elfelejtjük kifejezni megbecsülésünket, tiszteletünket, hálánkat és szeretetünket mások iránt, amit érzünk ugyan, de magunkban tartjuk és nem adunk neki hangot. 

Akkor most fusson mindenki a telefonjáért és hívjon föl valakit, aki felkeltette az érdeklődését, kiváltott belőle érzelmet és mondja el neki. Vagy ragadja meg az egeret és írja meg, nem kell ömlengeni, csak pár szóban megmondani, ami tetszik. És elhallgatni, ami nem!

Benjamin Franklin is azt írta, hogy senkiről sem akarok rosszat mondani, és minden jót el akarok mondani, amit bárkiről tudok. 

Netán túl csöpögősre sikeredett ez a bejegyzés? Lehet, de ez  az érzés akkor  is közelebb van az érzelmi skála tetejéhez, mint a duzzogás, a haragosdi, a szomorkodás, az önsajnálat és társai.  Lepjük meg, aki megérdemli és ezzel tettünk a saját energiaszintünkért is egy jó nagy lépést.  :-))))

Kíváncsi vagyok a véleményedre. Ide írhatod :)

Szomorú az idő, de mi nem

Errefelé legalábbis borult és sötét és bánatos és mondhatnám, lehangoló........de lesz ez még jobb is, elvégre a papírforma szerint jön a tavasz. Nem maradhat el érdeklődés hiányában! ;-)

Ezt is meg kell tanulni, hogy ne engedjük a hangulatunkat befolyásolni az időjárás vagy bármi más, pl. más emberek által. Ezek "csak" külső hatások, a rájuk adott reakcióink, hangulatunk, érzéseink viszont belőlünk jönnek, az már a mi belsőnkből adott válasz, tehát tőlünk függ, mi engedjük....... vagy nem!

Nehéz, de ha koncentrálunk rá, megtanulható. Figyeljünk magunkra, koncentráljunk, fókuszáljunk a saját érzelmi skálánkra és arra fordítsuk a figyelmünket, vajon mit tartogat ez a mélabús kinézetű nap nekünk?! Mert valamit tartogat, csak vegyük észre. És ha csak a kukás mosolyog ránk reggel éhgyomorra, azt is fogjuk fel lélekemelő jelként. És mosolyogjunk, könyörgöm, erővel is, ha jólesik!! Ne hagyjuk magunkat leselejteződni! Az időjárás nem lehet elég ok arra, hogy szomorúak legyünk csak úgy, és más ember negatívsága meg pláne nem - vezéreljen erősen a felfelé az érzelmi skálán című szlogen vagy mantra vagy mindegy minek nevezzük, csak használjuk. Nem elég elméletben tudni valamit, minden jótanács csak annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle.  (Ezt is valamelyik ősöm sulykolta belém, de ma már minden magára valamit adó ezoterikus oldalon ez folyik a csapból. Mert igaz!)

Energiaszint-emelés a mai házi!!! :-)))

Ez talán hozzásegíthet bennünket. A zene sok mindenre jó orvosság és nincs mellékhatása! Hurrá, ez jó hír!

Neked sikerült? Ide írhatod: