Szinte észrevétlenül pottyanunk bele, mire észbe kapunk ott csücsülünk a béka feneke alatt és nem tudjuk, mi van ilyenkor, sírjunk vagy nevessünk kínunkban?
És ekkor erőt vesz rajtunk az elkeseredettség, a félelem, nem látunk reményt és már a rózsaszín szemüveg is örökre elveszettnek tűnik, akkor érezzük megrendültnek a hitünket és elegünk van az egészből és képtelenek vagyunk bármi épeszű gondolatra és utáljuk azt, aki nem nyomorultabb nálunk. Csak zúgunk lefelé az érzelmi skálán megállíthatatlanul, mint egy zsák krumpli.
Ilyenkor utáljuk a legjobban, ha valaki azzal jön, hogy az élet szép, semmi nem tart örökké, ez is elmúlik egyszer, ami nem öl meg, az megerősít, más is járt már így, szedd össze magad, a harag rossz tanácsadó, és így tovább.
Pedig ez így igaz. Mind. Sorban. Soha nem volt még ennyire nagy szükségünk a rózsaszín szemüvegünkre és a humorérzékünkre, mint ilyenkor. És a gondolataink feletti uralmunkra. Ne hagyd, hogy a gondolataid uralkodjanak fölötted! Ki innen, ki a gödörből, semmi mással ne foglalkozz! Csak pozitív gondolataid legyenek, akármilyen képtelenül is hangzik ez ilyenkor, ha már gödörben vagy, legalább hagyd abba az ásást!
Nagymamám nagyon sok okosságot tanított nekem anno, és mai életem során gyakran jutnak eszembe az "aranyköpései", amelyek segítenek lavírozni az élet sűrűjében. "Gondolkozzunk!" Mondta. "Ki kell találni, min változtassunk. Ha ugyanazt teszed, mint eddig, ugyanazt kapod, mint eddig."
Tehát változtatni kell. Ha kettesben maradsz magaddal, és elég őszinte vagy magadhoz, megjön a jó válasz.
Még egy katasztrófával teli helyzetnek is van egy reményt adó pillanata. Az élet tele van meglepetésekkel, akkor tartogat számunkra valami kellemeset, amikor a legkevésbé számítunk rá. Tehát türelem! Kitartás!
Nem megy egycsapásra, lassan, lépésről lépésre kezdj el mászni felfelé az érzelmi skálán, csak arra gondolj, hogy fel kell állnod, nem adhatod fel ilyen könnyen, valami vagy valaki még vár rád......
Az én életem nagy fontossággal bíró eseményei szinte mind szomorú előzményekhez kapcsolódnak. Néha utólag örültem, hogy valami nem teljesült, amire vágytam. Mégsem lett volna az jó nekem, csak én nem tudtam. A sors néha jobban keveri a kártyát.........!
Nagyi erre pl. azt mondaná, hogy "akkor tolna ki velünk az Isten, ha mindent megadna, amit kérünk."
Egyszóval a nagyon rossz, nagyon fel akarja hívni magára a figyelmedet, tehát vedd észre és hasznosítsd. A saját javadra fordíthatod a kudarcodat. Csak hinned kell benne! És magadban is........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hozzászólok: