Hasonló a hasonlót.....

Miért van az, ha valami bajunk van, mélyponton vagyunk, netalán valami tragédia történt velünk, ráadásul még olyasvalakivel találkozunk, aki negatív, lehúz, panaszkodik, sőt még energiát szív(na) tőlünk. Hallgatjuk a panaszáradatát valami "semmiségről", amitől ő teljesen kész van és fogalma sincs, hogy nekünk nagyságrendekkel nagyobb nehézségeink vannak.  Ez persze relatív, mint az a bizonyos hajszál esete, azaz van olyan ember, aki kis dolgoktól is pánikba esik, más meg sorsfordító tragédiák után is feláll, de nyilván az emberek más-más teherbírásúak. A baj csak az, hogy ha már úgyis össze vagyunk zuhanva, mondhatni magunk mellé estünk, akkor jó lenne inkább olyasvalakivel összefutni, aki bátorít, biztat, feltölt jó sok energiával és esetleg még segít is kijutni a gödörből.......na itt lóg bele a kezünk a bilibe és riadunk fel csodás álmunkból. 

tovább a teljes cikkhez >

Csináljuk jól, de hogyan kell "jól" csinálni?

A korábbi Csináld, csináld, jól csináld! bejegyzés folytatása: 

Szóval hogy csináljuk, hogy jó legyen a próbálkozásaink eredménye? A jó fogalma relatív, mint sok más dolog a világon, ami az egyiknek jó, az a másiknak lehet nagyon rossz. És a saját esetünkben is lehet különböző a megítélésünk  ugyanazzal a dologgal kapcsolatban, ami egyszer jó érzést okoz, máskor már nem örülünk neki. Általában nagyon relatív az életben a sok-kevés, jó-rossz, szép-csúnya, kicsi-nagy, szimpátia-ellenszenv, stb. fogalmak.

Régi emlék jutott eszembe a relatív fogalmával kapcsolatban, magyar professzorunk Vajda Aurél mondta ennek szemléltetésére:

"a sok és a kevés fogalma relatív, például egy hajszál a levesben sok, a fejen kevés."

tovább a teljes cikkhez >

Csináld, csináld, jól csináld!

Sikert akarsz elérni? És nem sikerül? Sőt, sikertelenségek sorozatát tudod éppen "felmutatni"?

A vonzás törvényének ellenreklámja vagy? Most  meg már görcsölsz, mert hiábavaló volt minden próbálkozás, semmi nem valósult meg a vizualizált vágyakból és a listádra összeírt célokból?

Van egyáltalán célod? És megvizsgáltad már jó alaposan, hogy az neked való-e? Az a TE célod? A te utad? És miért vágysz rá? Erre válaszolj? Hogy MIÉRT akarod pont azt elérni? Csak akkor  fogod elérni, ha meg tudod mondani, miért akarod és ezután persze teszel is  érte. 

Mert nem sült galamb formájában érkezik a siker, vagyis csináld, csináld!  

Csinálni kell valamit, mindegy mit, csak valamit csináljunk! El kell kezdeni, mert mindig a jelenlegi a legalkalmasabb pillanat. Soha nem lesz alkalmasabb pillanat, mint ez! Ha  mindig a "megfelelő" pillanatot várjuk, biztos lemaradunk valamiről. Elengedjük a lehetőségeket, mert tétlenek voltunk. Vagy gyávák, vagy lusták. Mindegyik halálos! Tehát csináld! Vida Ági barátnőm (remélem nem sértődik meg  érte) is erre sarkallt engem is, és másokat is, és most én is ezt tanácsolom mindenkinek. Olvassatok bele az ő blogjába is, lelki tuningot ott is lehet találni bőven :-)   Ágit itt találjátok

Aztán hogy jól csináld......hát ez egy másik kérdés?! Erről majd legközelebb.  folytatás itt :

Ha a tudatalattid eljuttat hozzád egy tervet, azonnal láss hozzá a megvalósításhoz. Tetteinkkel alakítjuk a jövőnket. Ha a Tv előtt fexel vagy a számítógépen játszol, mégis mit vársz? Ha nem fejlődsz, leépülsz. Ez törvény! 

Mind a siker, mind a kudarc jórészt szokások eredménye. A jó hír az, hogy bármire rászokhatunk és leszokhatunk, ha akarjuk és odafigyelünk magunkra. Egyes pszichológiai álláspontok szerint 21 nap alatt rögzül egy új és törlődik egy régi szokás. Szerintem ez lehet több attól függően, hogy mennyire ősrégi, jó alaposan rögzített szokásról van szó (pl. kaja, pia, cigi, nők...;-), és persze kevesebb is, ha az ember nagyon elszánt és nagyon rá akar szokni valami jóra, és persze ha van már némi gyakorlata az önszuggesztió gyakorlásában.  Tehát ha rá akarjuk szoktatni magunkat néhány új szokásra, szokássorozatra, akkor  miután elterveztük, be kell építenünk a mindennapjainkba. Ez folyamatos kontrollt igényel eleinte, gyakran odafigyelve, rákoncentrálva tudjuk beépíteni, azaz magunkévá tenni. Ezek - bár nem a megszokott cselekedeteink mozzanatai-, egy idő után  természetessé válnak és már figyelni sem kell rájuk.

És még egy jó hír: Napoleon Hill mondta (és ő már csak tudja!:) minden kudarc egy vele egyenértékű siker csíráit rejti magában.

Abraham Lincolnról olvastam, hogy 40 éves koráig szinte minden próbálkozása kudarcot vallott, a kudarcaiban csak a felesége állt mellette. De ő hitt magában és nem adta föl. A kudarc ellenszere pedig a hit. És a vágy ereje, ha hittel párosul, akkor csodákra képes.   

Ez nem egy Balkan Fanatik fan club, de a kedvencemet nem hagyhatom ki, ezt az egy dalt énekli az együttessel Janga (Jáger Kinga) 14 évesen, és nem csak ennyi pikantériája van a dalnak.  További előnye: "jobb kedv előidéző"-dúdolgatásra alkalmas. Mantrasztikus.........:-)

Egy kis lelki tuning....... :-)

Olvassátok el, és fogadjátok meg!

“Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és minden őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.”

(Elbert Hubbard) 

 amerikai író és filozófus 1856. június 19. — 1915. május 7. 

És még néhány lélekerősítő szösszenet szintén tőle:

„Pesszimista az, aki túl közeli kapcsolatba került egy optimistával.”

 „Ha szorult helyzetben vagy, minden összeesküdött ellened és úgy tűnik, már egy percig sem bírod tovább, akkor tarts ki, akkor ne add fel, mert ez az a pillanat, amikor megfordul az ár."

"Aki nem érti hallgatásod, valószínűleg nem értené szavaidat sem."

"Csak egyetlen kudarc létezik, az, amikor nem próbálkozunk tovább. Nincs külső dolog, ami legyőzhet, ez csak belülről jöhet, és nincs leküzdhetetlen akadály, csak a saját magunkban rejlő szándék gyengesége." 

A tudás viszont kevés, csak az alkalmazott tudás számít, tehát használjátok, alkalmazzátok, csináljátok úgy , ahogy érzitek legbelülről. De úgy és ne a régi berögződések szerint!  Tényleg óriási hibát követünk el, ha tisztában vagyunk azzal, mint kellene tenni, milyenné kellene válni, hogy kellene reagálni, stb. és mégsem úgy teszünk. Meg kell tenni  és nincs más választás. Vagy ha nem tesszük meg és marad minden a régiben, ne verjük másra a balhét. Nem tettük meg, pedig megtehettük volna, meg kellett volna, de valahogy mégsem sikerült, ezer kifogásunk van. Nem hallgatunk a belső hangunkra, pedig súg nekünk, de nem  figyelünk rá vagy halogatjuk, hogy majd akkor változtatok, ha...........(ismerős kifogások ezrei helyettesíthetők be ide)  

Megszokásaink rabjai vagyunk, ez is hátráltat a változtatásban, de a lustaság is, valljuk be! Hogy így kényelmesebb, nincs értelme, úgysem sikerül,  lám, másnak se jött be, pedig az mennyivel ütősebb figura tőlünk, na meg se kedvünk, se erőnk ebben a sz@r világban, amikor semmi kilátás, stb., stb, .........

Gyakorolni kell minden nap,  nem fog menni azonnal. Legyünk türelmesek magunkhoz, napi harcot kell vívni magunkkal, a megszokásainkkal, a tudatalatti berögződéseinkkel. De mi bírjuk! Erősek vagyunk, nem adjuk föl, csináljuk, amíg nem megy zsigerből!

És akkor simogassuk meg a lelkünket és veregessük meg a vállunkat: ma tettünk egy kis lépést önmagunkért!

(Örüljünk ennek a kis önbizalom-morzsának,  mert holnap megint kezdődik elölről, reggel megint nyűgösen  és elkeseredetten bámulunk a tükörbe és legszívesebben falhoz vágnánk, amiért már megint hogy nézünk ki és sírni lenne kedvünk és különben is, mi a fenének örüljünk......SNITT: mosoly, fogsorvillantás, Hubbard memorizálása, és csak utána léphetünk ki az ajtón, ha már összekaptuk magunkat. És tegyünk minden nap magunkért egy kicsike kis lépést, és higgyetek  nekem, de legalább ezeknek az embereknek, akiknek fennmaradt az utókorra a sok okos mondása, hogy meg fog jönni a jókedv is mosolyhoz (a nagyimra is hallgathattok, lsd.: "Lelki szemetes": Mosolyogj !!) és át lehet állni a pozitív gondolkodásra, aztán a pozitív történések bevonzására. De csak akkor, ha előbb ti tesztek magatokért valamit!

"Veled mindent, nélküled semmit"   

Mélypont, gödör, hullámvölgy, szakadék.......Nem jó helyek...... :-(

Szinte észrevétlenül pottyanunk bele, mire észbe kapunk ott csücsülünk a béka feneke alatt és nem tudjuk, mi van ilyenkor, sírjunk vagy nevessünk kínunkban?

És ekkor erőt vesz rajtunk az elkeseredettség, a félelem, nem látunk reményt és már a rózsaszín szemüveg is örökre elveszettnek tűnik, akkor érezzük megrendültnek a hitünket és elegünk van az egészből és képtelenek vagyunk bármi épeszű gondolatra és utáljuk azt, aki nem nyomorultabb nálunk. Csak zúgunk lefelé az érzelmi skálán megállíthatatlanul, mint egy zsák krumpli.

 

Ilyenkor utáljuk a legjobban, ha valaki azzal jön, hogy az élet szép, semmi nem tart örökké, ez is elmúlik egyszer, ami nem öl meg, az megerősít, más is járt már így, szedd össze magad, a harag rossz tanácsadó, és így tovább.

Pedig ez így igaz. Mind. Sorban. Soha nem volt még ennyire nagy szükségünk a rózsaszín szemüvegünkre és a humorérzékünkre, mint ilyenkor. És a gondolataink feletti uralmunkra. Ne hagyd, hogy a gondolataid uralkodjanak fölötted! Ki innen, ki a gödörből, semmi mással ne foglalkozz! Csak pozitív gondolataid legyenek, akármilyen képtelenül is hangzik ez ilyenkor, ha már gödörben vagy, legalább hagyd abba az ásást!

Nagymamám nagyon sok okosságot tanított nekem anno, és mai életem során gyakran jutnak eszembe az "aranyköpései", amelyek segítenek lavírozni az élet sűrűjében. "Gondolkozzunk!" Mondta. "Ki kell találni, min változtassunk. Ha ugyanazt teszed, mint eddig, ugyanazt kapod, mint eddig."

Tehát változtatni kell. Ha kettesben maradsz magaddal, és elég őszinte vagy magadhoz, megjön a jó válasz.

Még egy katasztrófával teli helyzetnek is van egy reményt adó pillanata. Az élet tele van meglepetésekkel, akkor tartogat számunkra valami kellemeset, amikor a legkevésbé számítunk rá. Tehát türelem! Kitartás!

Nem megy egycsapásra, lassan, lépésről lépésre kezdj el mászni felfelé az érzelmi skálán, csak arra gondolj, hogy fel kell állnod, nem adhatod fel ilyen könnyen, valami vagy valaki még vár rád......

Az én életem nagy fontossággal bíró eseményei szinte mind szomorú előzményekhez kapcsolódnak. Néha utólag örültem, hogy valami nem teljesült, amire vágytam. Mégsem lett volna az jó nekem, csak én nem tudtam. A sors néha jobban keveri a kártyát.........!

Nagyi erre pl. azt mondaná, hogy "akkor tolna ki velünk az Isten, ha mindent megadna, amit kérünk."

Egyszóval a nagyon rossz, nagyon fel akarja hívni magára a figyelmedet, tehát vedd észre és hasznosítsd.  A saját javadra fordíthatod a kudarcodat.  Csak hinned kell benne! És magadban is........