Olvassátok el, és fogadjátok meg!
“Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és minden őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.”
(Elbert Hubbard)
amerikai író és filozófus 1856. június 19. — 1915. május 7.
És még néhány lélekerősítő szösszenet szintén tőle:
„Pesszimista az, aki túl közeli kapcsolatba került egy optimistával.”
„Ha szorult helyzetben vagy, minden összeesküdött ellened és úgy tűnik, már egy percig sem bírod tovább, akkor tarts ki, akkor ne add fel, mert ez az a pillanat, amikor megfordul az ár."
"Aki nem érti hallgatásod, valószínűleg nem értené szavaidat sem."
"Csak egyetlen kudarc létezik, az, amikor nem próbálkozunk tovább. Nincs külső dolog, ami legyőzhet, ez csak belülről jöhet, és nincs leküzdhetetlen akadály, csak a saját magunkban rejlő szándék gyengesége."
A tudás viszont kevés, csak az alkalmazott tudás számít, tehát használjátok, alkalmazzátok, csináljátok úgy , ahogy érzitek legbelülről. De úgy és ne a régi berögződések szerint! Tényleg óriási hibát követünk el, ha tisztában vagyunk azzal, mint kellene tenni, milyenné kellene válni, hogy kellene reagálni, stb. és mégsem úgy teszünk. Meg kell tenni és nincs más választás. Vagy ha nem tesszük meg és marad minden a régiben, ne verjük másra a balhét. Nem tettük meg, pedig megtehettük volna, meg kellett volna, de valahogy mégsem sikerült, ezer kifogásunk van. Nem hallgatunk a belső hangunkra, pedig súg nekünk, de nem figyelünk rá vagy halogatjuk, hogy majd akkor változtatok, ha...........(ismerős kifogások ezrei helyettesíthetők be ide)
Megszokásaink rabjai vagyunk, ez is hátráltat a változtatásban, de a lustaság is, valljuk be! Hogy így kényelmesebb, nincs értelme, úgysem sikerül, lám, másnak se jött be, pedig az mennyivel ütősebb figura tőlünk, na meg se kedvünk, se erőnk ebben a sz@r világban, amikor semmi kilátás, stb., stb, .........
Gyakorolni kell minden nap, nem fog menni azonnal. Legyünk türelmesek magunkhoz, napi harcot kell vívni magunkkal, a megszokásainkkal, a tudatalatti berögződéseinkkel. De mi bírjuk! Erősek vagyunk, nem adjuk föl, csináljuk, amíg nem megy zsigerből!
És akkor simogassuk meg a lelkünket és veregessük meg a vállunkat: ma tettünk egy kis lépést önmagunkért!
(Örüljünk ennek a kis önbizalom-morzsának, mert holnap megint kezdődik elölről, reggel megint nyűgösen és elkeseredetten bámulunk a tükörbe és legszívesebben falhoz vágnánk, amiért már megint hogy nézünk ki és sírni lenne kedvünk és különben is, mi a fenének örüljünk......SNITT: mosoly, fogsorvillantás, Hubbard memorizálása, és csak utána léphetünk ki az ajtón, ha már összekaptuk magunkat. És tegyünk minden nap magunkért egy kicsike kis lépést, és higgyetek nekem, de legalább ezeknek az embereknek, akiknek fennmaradt az utókorra a sok okos mondása, hogy meg fog jönni a jókedv is mosolyhoz (a nagyimra is hallgathattok, lsd.:
"Lelki szemetes": Mosolyogj !!) és át lehet állni a pozitív gondolkodásra, aztán a pozitív történések bevonzására. De csak akkor, ha előbb ti tesztek magatokért valamit!
"Veled mindent, nélküled semmit"
