Sok helyen lehet olvasni arról, hogy mennyire fontos odafigyelni a belső hangunkra, a "jelekre", melyeket a tudatalattink továbbít pl. egy dal, újságcikk, filmcím, de akár számok formájában is. Biztos jártatok már úgy, hogy ugyanaz a szám villant a szemetek elé, pl. óra számlap, rendszám, dátum, vagy bármi más formában, de valahogy mindenképpen felhívta a figyelmet magára.
Minden számnak, illetve kombinációnak jelentése van, ha ismerjük ezeket, segítséget, támpontot adhat az akkori helyzetünkben. Minél gyakrabban látjuk ugyanazt a számot, vagy abból az egy számból többet egymás mellett, annál erőtelesebb a jelentés, a különböző számok kombinációja is más-más jelentéssel bír.
Tehát figyelmesnek kell lenni, nehogy elmulasszunk a figyelemfelhívó jeleket, mert meglehet, hogy a szerencsénket hagyjuk elillanni ezáltal vagy valami jó lehetőség suhan el mellettünk, amikor nem vesszük észre a belső hangunkat, jelzéseket.
De persze csak akkor, ha jó érzéseink vannak azzal a dologgal kapcsolatban, mert a rossz érzések éppen azt jelzik, hogy nem kell megtennünk azt a bizonyos lépést, nem kell elvállalnunk, megtennünk azt a bizonyos dolgot.
tovább a teljes cikkhez>
tovább a teljes cikkhez>
A legfontosabb jelzések egyike a saját érzésünk, érzéseink. Emlékezzünk idős családtagjaink intelmeire, én persze a nagyimra :-) asszociálok most is: "majd meg fogod érezni, mit kell tenned." Na persze ettől az ember haja az égnek áll, mert ez annyira megfoghatatlan "jótanács", nem tud vele mit kezdeni az ember, mennyivel jobb lett volna, ha megmondja, szerintem ezt csináld, azt ne csináld......mennyivel kényelmesebb, ha más töri a fejét, más gondolkozik helyettünk és még a balhét is ő viszi el, ha mégsem jó a végeredmény!? De be kell látni a saját érdekünkben, a jó nagyi nem ad ilyen tanácsot. (a nagyi helyére behelyettesíthető a barátnő, férj, szomszéd, a szülő, a legaktívabb észosztó a környezetünkben vagy az általunk leggazdagabbnak, legszerencsésebbnek vélt ismerősünk). Figyeljük meg, igazán művelt, tájékozott emberek nagyon óvatosan adnak tanácsot és az is inkább az önbizalom erősítésére irányul., arra ösztönözve, hogy gondolkodjunk el az adott kérdésen, aludjunk rá 1-2-3-at, vizsgáljuk meg a dolog racionális oldalát, aztán az érzéseinket, és hallgassunk a belső hangunkra.
A tapasztalatokat nekünk kell megszerezni, nekünk kell rájönni, hogyan "működünk", melyik érzésünk hová vezet: mely érzésünk szült jó gondolatot és aztán jó cselekedetet, és mely gondolatunkat kísérte pozitív érzés, lelkesedtünk-e érte, el tudtuk-e kötelezni magunkat általa és meghoztuk-e a döntést és az milyen eredményt hozott. Ha rossz döntést hoztunk, az ahhoz fűződő érzést is meg kell tanulnunk, hogy ne kövessük el ismét. Ha ugyanaz az érzés tör ránk, ami ismerős egy régi eset kapcsán, az már támpontot adhat, mert a raktárunkból "elővesszük" és ha ránk vicsorít a rossz fogával az ismerős (negatív) érzés, már nem tud megtéveszteni.
Hogy jönnek ide az angyalok? A napi angyaltanácsokban olvastam: "az angyalok nem változtatják meg a gondolatainkat; türelmesen várnak addig, amíg mi magunk nem tesszük azt."
Ezt a kis naptárt anyósomtól örököltem - akivel olyan lelki-társ félék voltunk - és most nálam is ki van téve és minden nap lapozok az új üzenetre és azt gondolom, nem kell hinni feltétlenül ahhoz, hogy megértsük a benne lévő bölcsességet, főleg, ha hasznunkra válik. Ez mindenre igaz, azt alkalmazzuk a különféle tanításokból, ami nekünk beválik, (nem ami másnak bevált és lám, milyen jó lett neki tőle), ami nekünk hasznos, amitől jobban érezzük magunkat, feltölt energiával és előre visz. Legyünk egy kicsit önzők, figyeljünk magunkra és szeressük magunkat.
Szia Hanna! Nagyon igaz, hogy figyelnünk kell a megérzéseinkre, nekem már nagyon sokszor segített, hogy figyeltem a "belső hangra". Olyan is volt már, hogy álmomban jött a figyelmeztetés, de nem vettem róla tudomást, meg is lett a baj.
VálaszTörlésSzia Tara,
VálaszTörlésaz álmokra meg különösen figyelnünk kell, néha konkrét útmutatást ad(na), máskor zagyvaságnak tűnik, de akkor is lehet értelmezni. Mindenkinek magának kell éreznie, mit jelenthet vajon.....?!
És előre is lehet kérni megoldást a problémánkra az álomtól, elalvás előtt erre koncentrálva. Ha nem kapunk választ, akkor vagy nem vagyunk felkészülve a válaszra, ezért nem emlékszünk az álomra, vagy nem jól tettük föl a kérdést. Az álom-téma persze ettől sokkal bonyolultabb, de aki komolyan veszi és odafigyel rá, sokat profitálhat belőle. Kombinálva a megérzésivel. :-)
Elmesélnéd itt a konkrét esetet, amikor nem hallgattál az álmodra és utólag kiderült, hogy jót üzent volna? Biztos tanulságos történet és én egyébként is kíváncsi vagyok az emberekre.....Sokat lehet tanulni egymástól, a konkrét példákból és sokat segíthetnek egymásnak is a hasonló gondolkodású emberek.
Üdv,
Hanna
Szia Hanna, bocs, de nem volt időm előbb jönni. Persze, szívesen elmesélem, de ne gondolj valami nagy dologra. Tehát azt álmodtam, hogy anyukám (aki 1992-ben meghalt és soha nem vezetett autót) autóval jött hozzánk és én nagyon örültem neki. Szaladtam ki a házból elé, de akkor, ahogy tolatott volna be a kapun, nekitolatott a kapu jobb szárnyának és kicsit összetörte az autót. Nagyon megijedtem, aztán fel is ébredtem. Tisztán emlékeztem mindenre, tudtam, hogy ez jelenteni akar valamit, de mégsem foglalkoztam vele. Délután mikor jöttünk haza a munkából nagyon fújt a szél és mikor a párom tolatott be az udvarba, a jobb oldali kapuszárnyat nekivágta a szél az autónak, összetört a visszapillantó tükör. Ha figyeltem volna az álmomra, akkor ez nem történt volna meg szerintem. Igazából nem lett nagy baj, de azért bosszantott, hogy nem vettem komolyan. Egyébként ritkán álmodom anyukámmal, de tudom, hogy akkor mindig jelez nekem valamit. Nekem meggyőződésem, hogy fentről vigyáz ránk, Te mit gondolsz erről?
VálaszTörlésSzia tara és minden érdeklődő,
VálaszTörlésegy bejegyzésben válaszoltam, de a technika egyelőre nem engedi közzétenni. Remélem megoldom minél előbb ezt a kis malőrt....;-)