Csináljuk jól, de hogyan kell "jól" csinálni?

A korábbi Csináld, csináld, jól csináld! bejegyzés folytatása: 

Szóval hogy csináljuk, hogy jó legyen a próbálkozásaink eredménye? A jó fogalma relatív, mint sok más dolog a világon, ami az egyiknek jó, az a másiknak lehet nagyon rossz. És a saját esetünkben is lehet különböző a megítélésünk  ugyanazzal a dologgal kapcsolatban, ami egyszer jó érzést okoz, máskor már nem örülünk neki. Általában nagyon relatív az életben a sok-kevés, jó-rossz, szép-csúnya, kicsi-nagy, szimpátia-ellenszenv, stb. fogalmak.

Régi emlék jutott eszembe a relatív fogalmával kapcsolatban, magyar professzorunk Vajda Aurél mondta ennek szemléltetésére:

"a sok és a kevés fogalma relatív, például egy hajszál a levesben sok, a fejen kevés."

tovább a teljes cikkhez >




Tehát mi a jó, mitől jó amit csinálunk, honnan tudjuk, hogy az a jó és pláne kinek az? 

Az biztos, hogy az érzéseink mindig megmutatják a helyes irányt, támpontot adhatnak, hogy jó úton haladunk-e?!

Döntünk életünk során rengetegszer és ettől valami változik, fordulat következik be. Néha kicsi a döntés, kicsi a tét és ezáltal kicsi a fordulat. Időnként csak abban kell döntenünk, krumplit vegyünk, vagy csirkemellet, attól függően, hogy az a döntés tárgya, rántott húst süssünk vagy rakott krumplit. Lehet nagyobb tét is, pl. hogy a piros fotelt vegyük vagy a barnát? Vagy hogy a gyerek melyik iskolában tanuljon tovább? Vagy még nagyobb tét és fordulat jár egy olyan döntéssel, hogy xy-al teremtsünk-e/megszakítsuk-e a kapcsolatot? Mert nem mindegy, azon kesergünk-e végül, hogy a család szívesebben evett volna rántott húst, mi viszont rakott krumpli mellett döntöttünk és mostmár bánjuk, de sebaj, holnap megcsináljuk a rántott csirkemellet és mindenki boldog lesz, igaz egy nap múlva. Végülis a rakott krumpli is elfogyott, ízlett mindenkinek. Nem dőlt össze a világ, senkinek nincs rossz érzése.
Ettől rosszabbul érezhetjük magunkat, ha ott állunk a nagy merészen bevállalt piros fotel mellett, bánjuk már, mint a kutya, és nemcsak a nyolcvanhatodik negatív vélemény hatására, hanem érezzük, hogy igazuk van a többieknek, mert jó drága volt,  tehát nézhetjük évekig és mi is látjuk már, jobban illene a szobába a szolidabb barna. Verjük a fejünket a falba, mert hosszú távra hoztunk egy nem túl szerencsés döntést.

A gyerek sulija még súlyosabb következményekkel járó döntés, nem ecsetelem, biztos legtöbbünk átélt már hasonlót (fiatalabb korosztály az ovival kapcsolatban, manapság már az is tagozatos és némelyikbe csak protekcióval lehet begyömöszölni a gyereket :-)  

Ha valakivel összekötjük az életünket vagy épp megszakítjuk, mindkét esetben nagy sorsfordító folyamatot indítunk el. Vagy lakóhely, vagy munkahely változtatás, vagy hogy kilépünk-e egy élethelyzetből, vagy benne maradunk-e?

Visszagondolva életünk döntéseire rá kell döbbennünk, teljesen más irányt vehetett volna életünk, ha másként döntünk és megtettük volna, amit nem tettünk, vagy fordítva. Bánjuk vagy nem, rájövünk vagy nem, belátjuk vagy nem, döntéseink, tehát mi  magunk alakítjuk a sorsunkat életünk minden napján.

Ha már meghoztunk egy rossz döntést, úgyis utána vagyunk már, nem érdemes magunkat marcangolni. "Nem érdemes belesírni a kifutott tejbe"- mondta nagyanyám  és hozzátette: "inkább ezt az energiát fordítsuk a megoldásra".

Ne fordítsunk felesleges energiákat olyan dolgokra, melyeken már úgysem tudunk változtatni, viszont feltétlenül kell energiát fordítanunk arra, hogy változtassunk az elkövetkezőkön, ha érezzük, rossz az, amiben élünk. 

Sosem késő jóra fordítani az életünket. Ami nekünk jó, az a jó. Amivel kapcsolatban jó érzéseink vannak, az a jó, abba az irányba kell indulnunk, lépéseket tennünk. 

Az élet döntésekből áll, minden nap, minden pillanat egy döntés. A döntéseink olykor életünk mérfödkövei. A döntésink megmutatják, kik vagyunk.
Egy-egy döntésünk után életünk új irányt vehet. És ha utólag rájövünk, hogy elszúrtuk, akkor is a mi jellemünk formálódott általa, ezért ne sajnáljuk. Nagy bátorság kell hozzá, hogy felnőjünk, és felelősséget vállaljunk a döntésinkért és beismerjük, ha rossz volt.  Mert ez  szabadít fel bennünket és ad lehetőséget arra, hogy változtassunk a jó irányra.

Kíváncsi vagyok a véleményedre. Írd meg:)