Hóhelyzet világszerte!

Kedves Olvasó,

most azt hiheted, hogy félévente időjárás-jelentést szeretnék adni neked a neten keresztül. :-)))
Persze ez is jól hangzik, de nem módosítottam pályát ennyire...... ;-)
Arról van szó, hogy új oldalt indítottunk, ahol hasonló témával várjuk a Kedves Olvasót, ezt a Lelki Patikát pedig be akartuk "zárni", de aztán úgy gondoltuk, talán ennek is van még létjogosultsága, tehát marad. Legfeljebb keresünk hozzá szerkesztő(ke)t és író(ka)t, akik életben tartják. De most nem is ezt akartam mondani elsősorban.......
Hanem egyik régi (gyerekkori vagy inkább fiatal lánykori) barátnőm emiljét adom közre, aki New Yorkban él már közel 10 éve és most rendkívüli hóhelyzetről számolt be képekkel együtt. Én jól szórakoztam a beszámolón és a képeken, nekem is van pár évvel ezelőttről magyarországi fotósorozatom hasonló mennyiségű hóról. A síelők most határtalanul boldogok, a ház előtt lapátolók kevésbé......de most nézzük, a tengeren túl hogy bírkóznak a hóval:

Szia!

Ez a december nagyon zsufolt szamomra. Nem baj mert az unnepek hamarabb elmulnak. Meg a mult szerdan, delutan elmentem dolgozni. Ragyogo ido volt, ugy is oltoztem. Vasarnap hajnalban vegeztem, de mivel egy masik munkat is bevallaltam ezert mar reggel 8-kor ott folytattam. Este 8-ig vallaltam de mivel megjott a hovihar, igy az ejszakas nem tudott jonni dolgozni,  hat folytattam a munkat......majd reggel 8-kor vegeztem.
Akkor szembesultem, hogy milyen nagy hovihar is volt az ejszaka. A metrora felszalltam, ugyis a fold alatt megyunk. Mikor hazaertem , vart a dobbenet.
A metro nem kozlekedett hazaig. En a 12Av. 56 th. streeten lakok de csak a4Av. 60th. streeten tudtam kijonni a fold alol. Ekkor ert a varatlan amulat. A ho kb. a combomig ert nehol derekig. Nalam eleg sok cucc volt mert tobb napra mentem. Azt is cipelhettem, mert laptop, pipere dolgok, konyvek,....stb nem hianyozhatnak.
Persze magassarku velur csizmaban voltam, ugye nezzek mar ki valahogy.?! Az uton rengeteg auto, busz, stb.... otthagyva meg elozo esterol. Mindenki menekult gyalog, hatrahagyva mindent.

Semmi nem jart a fold felett. Ugyan, hogy is jarhatott volna? Elmeny volt elindulni, es derekig suppedni a hoba. Persze az nagy segitseg volt, hogy barmerre mehettem mert szabad ut volt mindenfele. Orakig bugdacsoltam a nagy hoba, jo volt elsulyedni majd ujra a felszinre torni. Orakig gyakoroltam, kb. 3 es fel orat tortettem az alig husz perces szakaszon. / persze nyari idoben. / Vegre hazaertem. Nagyon kellett figyelni mert igy boritva minden haz egyforma volt. Az lattam, hogy az en bejarati ajtomat kb. olyan magas ho boritja mint en. Nem volt mas valasztas, mondtam az Aaronnak, hogy az O lakasan  keresztul fogok hazamenni mert neki van egy masik kijarata is a lepcsohazban.

Mint egy hoember betortettem es vegiggyalogoltam a lakasan. A ho nagy resze lepergett. Ennek orultem mert haza mar nem vittem mindet. Mondtam neki, hogy meg ki kell mennem a boltba, tehat megint jovok. Bevasarlas utan megint atcsortettem a lakasan es kozoltem vele, hogy ma mar nem lat tobbet. Nagyon orult neki es en is boldog voltam, hogy oromet tudtam Neki szerezni.
Masnap reggel szorgalmas ember leven , mentem dolgozni. A metronal kiderult, hogy csak minden oraban egy vonat indul. Kitartoan vartam a vonatot, nem egyedul.
Mikor megerkezett eleg erdekes volt mert alig tudtak kinyitni az ajtot. Az emberek olyan szorosan alltak, hogy a heringek ehez kepest teniszezhetnek a szardinias dobozban.
Eltokelt szandekkal kozoltem mindenkivel, hogy menjenek beljebb mert nekem is kellene hely. Mindenki csak azt mondta, hogy mar nem tudok felszallni mert nincs hely.
Egy percig sem gondoltam, hogy meg egy orat varok ezert a labamat odatettem az ajtohoz  igy nem lehetett bezarni az ajtot. Igy vitatkoztunk mar egy ideje En es a tomeg.
Mar legalabb 128-szor probaltak bezarni az ajtot, persze a labomtol nem lehetett. Kozoltem, ha mindenki csak egy centit ad akkor en tenyleg be tudok surranni es vegre mehetnenk is. Nyugodt es kitarto vagyok, igy megis sikerult besimulnom valakihez, szorosan. Olyan nyomast ereztem a zsufoltsagtol, hogy meg soha. Egy zsido ferfi probalt a fejem kornyeken kapaszkodni de megigertem  Neki , hogy nem fog elesni, igy laszallt vegre a fejemrol. Boldogan kozoltem a korulottem levokkel, hogy elindultunk , legyen mindenki boldog es mosolyogjon. Kaptam is egy-ket helyrol egy-egy franya, kajan vigyort. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen nagy oromet szereztem Nekik. Folytathattak az utjukat.
Ma este mikor leszalltam a vonatrol, meg mindig a nagy ho fogadott. Termeszetesen most is csak a 4Av. 60 streeten tudtam felszinre kerulni.  Nagy oromomre, kis osvenyeket kezdtek asni az emberek,  mindenki a sajat portaja kornyeken. Persze csak nagy szerenyen. Kis keskeny, csinos osvenykek. Olyan egy emberes. Mindenki csak szerenyen , karcsun asogatott. Ezert fantasztikus ismerkedesi lehetosegek alakultak ki. Minden nemzet, a kinai, zsido, spanyol. fekete, feher..................

Az ember elindul a kis vadregenyes osvenyken  de,  ha szembe jon valaki akkor szorosan, simulva lehet talalkozni, ismerkedni. Az erosebb allva marad viszont a gyengebb huppanhat egyet a hoba. Fantasztikus, nagyon elvezem ezt az osvenyes kozlekedest. Hazafele viszont nagyon kellett figyelnem mert csak igy osvenyrol nagyon nehez felismerni, hogy hol lakom.  Mikor megerkeztem, nagyon boldog voltam. Nagy oromomre az En bejarati ajtomhoz, is vezetett egy osvenyke. Azert meg vannak rendes emberek!!!  Ez az Aaron tenyleg milyen figyelmes. Biztosan nem akarta, hogy egesz ido alatt atjaronak hasznaljam a lakasat.
Igen ugy erzem, szeretem ha hull a ho! Elmeny az elet, foleg ilyenkor telen, hoesesben!!!  puszika 

Kíváncsi vagyok a véleményedre. Ide írhatod :)