Itt olvashatsz tovább az új "Lelki Patikában":

2010/02/24

Tara álma


Tara, - aki rendszeres olvasóm és nagyra becsült blogtársam - egy korábbi bejegyzésemhez írt kommentjében leírta egy álmát és az ebből levont következtetését, miszerint fontos (kell) hallgatni a belső hangunkra.
Azért nagyon figyelemre méltó ez az álom, mert kísérteties a hasonlóság az álom és a valóság között, ami még a szkeptikusok számára is elgondolkodtató. 
Szerintem egyértelmű, hogy anyukád figyelmeztetni szeretett volna a veszélyre, illetve arra, hogy ha ilyet álmodsz, akkor azt ne hagyd figyelmen kívül. Ennek a kis balesetnek nem volt túl nagy tétje, de bizonyosságot szereztél arról, hogy létezik kapcsolat a tudatalattinkkal, az álmunkkal és még ily módon a túlvilággal is. Szinte hihetetlen, pláne így írásban szembesülni vele, még azt is megkockáztatom, hogy a hideg végigfut a hátamon, de jó értelemben persze és az is jó érzés, hogy vigyáznak ránk. (Ezzel kapcsolatban nekem is vannak saját tapasztalásaim.)
Szerintem egyértelmű jelzés az álomtól (vagy inkább tudatalattinktól), hogy fel akarja hívni a figyelmünket valami számunkra fontos dologra.

tovább a teljes bejegyzéshez>


Az álmainkat figyelni és fejtegetni nagyon fontos lenne, mindennapi kellene rá szánnunk 1 kis időt. Pl. a reggeli készülődés  (gondolok itt a fogmosás, kávéivás, egyéb reggeli teendők) alatti percekre. Nem mindenkinek van ideje lamentálni a reggeli kapkodásban, bár szerintem nem szabad úgy elrontani már reggel a napot, hogy rohanunk, de persze mindenkinek más és más az életritmusa. Én is futok mindenhová, de nem felfokozott az idegállapotom miatta, hanem csak egyszerűen a mozgékony alaptermészet miatt. Ha viszont azt érzi valaki (és itt az érzés szón van a hangsúly), hogy rosszul indul a család napja a rohanás-kapkodás-sietés miatt, mert beesik holtfáradtan nyolcnullanullakor a munkahelyére, miután a gyerekekkel elrohant suliba-oviba-bölcsibe, sírás, veszekedés, sürgetések közepette, akkor mindenképpen változtasson rajta. Inkább feküdjenek le korábban és keljenek negyed órával korábban, de ne kezdjék a napot rohanással és ebből következően ingerülten. Az nagyon fontos, hogy jól induljon a nap, minden családtagunknak és ez úgyis rajtunk múlik!!
És a nagyim szerint a kávéhoz mindig le kell ülni, jó tipp, hogy mielőtt keltenénk a családot, főzzünk magunknak kávét (ügyesebbek főzessenek a párjukkal:) és kuporodjunk a fotelba és nézzünk addig Tv-t, úgysem látjuk, inkább csak nézzünk ki a fejünkből, és ébredezzünk szép lassacskán.  Tv-nézésből ennyi elég is 1 napra :-))
Aztán a többieknek is adjuk meg az esélyt, hogy legyen idejük észhez térni. Én legalábbis nehezen ébredek, ezért senkit nem siettetek, cserébe engem is hagyjanak életre kelni a saját tempóm szerint, ahogy a koffein eljut az agysejtjeimhez, szép fokozatosan kezdek működni. Mert arra is nagyi tanított, hogy bánj úgy az emberekkel, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak. 

Bocs Tara, jól elkanyarodtam a tárgytól.....szóval reggel, amikor még bambázunk és közelebb vagyunk az álmunkhoz, jobban tudunk foglalkozni vele. Aztán nap közben még figyeljünk a "beúszó" gondolatokkal, mert az álomfejtéshez hozzásegíthetnek. Azt úgyis csak mindenki maga tudhatja igazán, mit akar üzenni neki. Én azért néha megkonzultálom a barátnőmmel is, ő néha még jobban meglátja a sorok között a megfejtést.

Az elhunyt szeretteink "jelenléte" életünkben, álmainkban egy érdekes téma, ha ilyesmiről hallunk, a józan ész elszánt tiltakozásba kezd. Ez szerintem az a terület, amiben az emberek többsége szkeptikus,  akkor tud ilyesmit elinni, ha tapasztal valami "borzongatót". Itt most nem hókuszpókuszokra, szeánszokra, halottlátókra gondolok, biztosan annak is megvan a maga létjogosultsága, de nekem ilyen irányú tapasztalatom nincs, erről nem tudok nyilatkozni. Viszont saját életem során több - hozzám érzelmileg közel álló családtagommal kapcsolatban már jó pár éve szereztem ilyen tapasztalásokat illatok (pl. cigarettafüst), álmok, hangok, érzések formájában. És az az érdekes, hogy nem kezdtem el gondolkodni, hogy mi lehet ez, nem féltem, hanem tudtam! Pedig nem hiszek el akármit!
Aztán hogy segítenek-e? Igen, azt hiszem, erre is van saját "bizonyítékom".
De néha nem! Amikor neked kell valamire rájönnöd, vagy nem az az igazi célod, amire vágysz, akkor nem fognak segíteni. Mert azzal segítenek, ha mi saját magunktól  pozitívan fordulunk a sorsunk felé, elvégre ez jelenti az igazi pozitív gondolkodást. Már ha magasabb szinten értelmezzük a pozitív gondolkodást. 
Észre kell vennünk a látszat mögött rejlő valóságot. Ha nem segítenek, akkor jusson ez az eszünkbe, mert akkor ezzel segítenek!

Jonathan Wilson amerikai álomkutató szerint az álom legfontosabb szerepe a takarítás. Napközben ugyanis másodpercenként milliószámra érnek benyomások - képek, zajok, szagok formájában. Ami elalvás előtt feldolgozatlan marad, éjszaka magától elrendeződik. Amíg agyad logikus értelmi képességekért felelős része alszik, addig a limbikus rendszer - ahol az érzelmek rögzülnek - teljes gőzzel dolgozik. Újrajátszódnak napod fontosabb eseményei: veszekedés a kollégákkal, amelyen nem akartál hosszan eltöprengeni, vagy beszélgetés pároddal, amelynek nem szenteltél megfelelő figyelmet. Érzelmi életed el nem rendezett vagy túlságosan bonyolult részleteit így emészted meg.

"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."

És még egy idézet:
"Az angyalok mindennapos csodát jelentenek.
Arra emlékeztetnek minket, hogy az élet nem csak az, amit látunk és
megérintünk, amit leírunk és megmagyarázunk. Az élethez láthatatlan barátok és
oltalmazók is tartoznak, akik más világokból jönnek, és kitartanak mellettünk a
végsőkig."

Tara, nem tudom, válaszoltam-e a kérdésedre........?!

 

1 megjegyzés:

  1. Igen, Hanna válaszoltál, köszönöm! Megerősítettél abban, amiben eddig is hittem, de már senkinek nem merek erről beszélni, mert a legjobb esetben is lököttnek néznek. Igazad van a reggelekkel kapcsolatban, én már így teszek egy ideje, ahogy leírtad, sokkal jobban indul így a napom. Régen hányszor indultunk el otthonról úgy, hogy már korán reggel sík ideg voltam, és ez sokszor egész nap így maradt. Egyébként akkor reggel is végiggondoltam az álmomat, de akkor nem esett le, hogy mire figyelmeztet, gondoltam majd később foglalkozom vele, de elkéstem.
    Te nem szeretnéd elmesélni, hogy Neked hogyan segítettek a családtagjaid? Én nagyon kíváncsi vagyok! :)

    VálaszTörlés

Hozzászólok: